~Hozzád!

Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
Te számomra csillagként ragyogsz.

El sem tudtam búcsúzni,
mégis elmentél,
életemből hirtelen,
mint a kámfor eltűntél.

Nélküled más lesz az élet,
belegondolok s máris félek,
tudom, többet nem leszel velem,
s most már nem fogja kezed, a két kezem.

Számomra a család, Te vagy,
Kit szeretek s nem feledek soha,
életem része voltál, és vagy,
Ameddig élek, emléked megmarad.

Örökké bennem élsz,
Nyugodj Békében
Szeretlek, Mama! ~