Született: 1952. 09. 20. Karcag
Elhunyt: Bp, Károlyi kórház, 2010.07.08. 13 óra 18 perc

Kapronczai Attiláné Karcagon született de Budapesten élt, velünk a családjával. nagyon sokan szerették anyukámat.
elhunyt édesanyám 2010. 07. 08. a Megyeri Temetöben temették el. 35. parcella. Te igazábol nem haltál meg csak mély álomba kerültél! A csillagok ragyogása te rád emlékeztet! Őrökké a Szívünkbe leszel és soha NEM feldünk el! Te egy tiszteletre méltó szülő voltál nekünk! Lányod Melinda, Csilla, fia Attila és Jennyke. Nagyon Szeretünk téged! ! ! ! ! !


, , Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
mert én már Istennél vagyok.
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben. '


" . . .
Én azért most is, itt vagyok veletek!
Lélekben, egy másik dimenzióban.
Januárban, esőben, hóban, fagyban.
Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.
Higgyétek el nekem sem könnyebb!
Nem láthatom csillogó szemetek,
Mint mikor még itt voltam veletek.
Nem érezhetem kezetek melegét,
Mint beteg ágyamnál, mikor még,
Foghattuk egymás kezét. - Nehéz.
Nehéz a kezem - leteszem.
Nehéz a szemem - lecsukom.
Megyek az úton, de ne sirassatok.
Földi életemből csak ennyi jutott.
Isten, minden embernek kimérte,
Kinek hol a kezdete, és hol a vége. . . "


Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél,
Szívünkben itt él emléked örökre,
Ha látni akarunk, felnézünk az égre.


Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban,
De ha már abban nem, legalább a csodában.
Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél,
Nem haltál meg, csak álmodni mentél.



" Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled! "

" Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik. "

" Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot
Elment fiatalon, fehéren
S fekete gyászt hagyott"


Pihenni oly hamar mond miért siettél ?
Nyári estén búcsú nélkül elmentél
Miért tép a vihar nyíló rózsaágat
Mikor szárazat sok ezret találhat?
Rád borult a hideg sír, a temető csendje
Szívünkben élni fogsz örökre! ! ! ! !


Kedves, jóságos, mindig jóra törekvő " földre szállt angyal" volt, aki csak szépet, s jót hagyott Maga után a földön! Így kell megőriznünk az emlékét! A Fény szülte, a Fény elvitte! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !



Mikor útra keltem még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam, nem térek hozzátok vissza többé soha.
Hogy sorsom velem ily mostoha lesz.


VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM?
AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN?
AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . ,
MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM,
- AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM,
ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . .
Még fiatal vagyok, élni akartam még.
Ez a szörnyű betegség miért pont engem ért.
Kedves szeretteimtől is innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalom megköszönni Nektek azt a sok mérhetetlen szeretetet.
Ne búsuljatok, Nekem már nem fáj semmi.
Ha eljön az este csillagként tudok Nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni.
Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni. . Julianna, másoknak Zita


" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég.
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen.
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok!
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

Kereslek végtelen utakon, de csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod,
Legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon zavaros víz fölött
Kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött
Állok ott ahol a szobád van, bíbor köd szitál
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden legyen az álmod szép.

Játszd el a dalt ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt
Játszd el régi húrokon az utolsó utazást
Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép
Legyen az álmod szép.




Van itt egy fénykép,
amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám,
mint azelőtt . . . Vagy mégsem?
Néma a mosolyod is,
hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon.
Nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám.
Soha többé nem szólsz már semmit…
Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképet,
lesem az arcod, a szemed, a szád…
Belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj,
hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám.
Halkan beszélek HOZZÁD, aztán egyre hangosabban
kérdezek, de nem jön a válasz, - hát válaszolok is,
mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is,
magamnak, felidézve hangodat, szavaidat. . .



A KÉP HALLGAT, AZ EMLÉK MESÉL,
EMLÉK NÉLKÜL E KÉP SEMMIT SEM ÉR.
HA EZ A KÉP GYŰRÖTT LESZ ÉS KOPOTT,
AKKOR SE FELEJTSD EL, HOGY VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK. . . ! Zita anyukám! !



KÖNNYEKTŐL ÁZOTT SZEMMEL NEKED SUTTOGOM, ELJUT- E HOZZÁD- AZT NEM TUDOM. HITEM MÁR NINCSEN, EZÉRT CSAK REMÉLEM. . . CSODÁLKOZOM, HOGY MÉG ÉLEK! ? MERT ÉLETBEN TART A DRÁGA KISLÁNYOM. MENNÉK HOZZÁD, DE NEM TEHETEM, MERT JENNIKÉT IS NAGYON SZERETEM. NEM HAGYHATOM MAGÁRA, HISZ ŐT IS ÉN HOZTAM A VILÁGRA. . . NÉLKÜLED ÖSSZEOMLOTT ITTHON MINDEN- SEMMI SEM A RÉGI , DRÁGA KINCSEM! CSAK ÜLÜNK A SZOBÁBAN, BÁMULUNK CSENDBEN, S GYERTYÁT GYÚJTUNK ÉRTED MINDEN ESTE. ELKÉPZELJÜK, HOGY ÖSSZEKÖT VELED A LÁNG, S KÉPZELETÜNKBEN EGYÜTT A CSALÁD. FOJTÓ KÖNNYEINKET TÖRÖLGETJÜK ÉS NYELÜNK NAGYOKAT, CSAK NÉZZÜK EGYMÁST, S A SZÍVÜNK HASOGAT. . . ! HIÁNYOD ISZONYATOS TEHERKÉNT NEHEZEDIK LE RÁNK, ELVESZETT VELED AZ EGÉSZ VILÁG! MÁR CSAK ABBAN AZ EGYBEN REMÉNYKEDÜNK, TUDTAD ÉS ÉREZTED RÖVIDKE ÉLETEDBEN, HOGY MI MENNYIRE- MENNYIRE SZERETÜNK! !




MESSZE VAGY TŐLEM, OLY TÁVOL NAGYON,
AHOL MOST TE VAGY,
OTT MÁR NINCS FÁJDALOM. . .
DE NEM TUDSZ TŐLEM OLY MESSZE LENNI,
HOGY ÉN NE TUDNÉK VELED SZÍVEMMEL MINDEN PERCBEN EGYÜTT LENNI! ! !
NAGYON SZERETLEK DRÁGA ANUKÁM! ! ! LÁNYOD::MELINDA