Egy ember, aki méltósággal viselte azt a szomorú, sok csapással járó Életet, amit rá a Sors kimért, és akinek két ember mindig mosolyt tudott csalni az aecára, az Unokája és a Dédunokája. Az a nő, aki mindig szolgált, aki számára Nagymamának lenni, háztartást vezetni és egy Családnak biztos bázist teremteni, hivatást jelentett, amit tökéletesen látott el. Tökéletes háttérmunkás, aki nem megbecsülésre, nem dícséretre hajott. csak egyszerűen, sallangok nélkül tette a dolgát.