'Megpihent szíved, szemed álomba merült.
Felszállt a lelked, angyalok közé került.
Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz.
Igaz nem látunk, de tudjuk, fentről mindig ránk mosolyogsz! "

 

 

Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED!
Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon! ! ! †:(
A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy,
s csak egy kép marad,
Melyet örökre megőrzünk a szívünkben,
mert az emlékek azok,
amit még az idő sem vehet el! !
 

Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél,  
ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.
Elvitted a derűt, a meleget,
csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet!

Ez a gyertya most érted égjen,
ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk, onnén fentről,
S lelkünkhöz szól a végtelenből! "