Megállt egy apai szív,

mely értem dobogott.

Pihen a két áldott kéz,

mely értem dolgozott.

Szerettél volna még élni,

Fiad boldogságát nézni.

Bár szíved többé már nem dobog,

emléked bennem örökké élni fog!

Drága Édesapám, bár még szólhatnál,

szívem szakad meg, hogy itthagytál.

Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?

Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.

 

Csak. . . hagyd őt elmenni! Lásd őt újra olyannak, amilyennek szeretted. Emlékezz a nevetésére, a hangjára és azokra a napokra, amikor boldog volt. Képzeld el, amint a napsugarak körülölelik a testét, és begyógyítják minden sebét. . . Örülj az örömének, hogy hazamehet, és engedd el a kezét. . .