Mély fájdalommal tudatom, hogy édesapám , aki mindenki BÁDOG LACIJA volt 2014. 07. 20. - án eltátovozott közüllünk.

Nem ezt akartm,

Nem igy szerettem volna élni,

el kellett menni, Ha emlegettek, köztetek leszek,

De ha fáj, ha látom könnyetek,

a Rólam szóltok, mosolyogjatok,

igy emlékem áldás lesz rajtatok.

Megállt a szív, megállt a kéz, mej értünk dolgoztoott,

élt és szemvedtett

Nincsen szó az ajkadon, a szívünkben örökké élsz,

Úgy mentél el mint a madár,

 elköszönni már nem tudtál,

tiéd a csönd a nyugalom,

miénk a könnny a fájdalom ,

mert szeretünk és hiányzol nagyon.

Nyugodjál békében mostmár odafennt , a végakaratod szerint hamvasztva anyuval Törökbálinton. Fájó szívvel és egy hatalmas ürrel lányod. Kriszti és családja Ádám, Bálint

Elhervad a virág, elhervad az élet , sas szárnyon repülnek hónapok és évek. Ám de a szeretet nem mulik el soha nem látszik meg rajta az idő vas foga. Tudom kit siratunk szeretett minket nagyon sajnálva halgatja fenntről, de megnyugodva fájó kivánságom. Mit is írhatnék a halála napjára , hogy méltó legyen szíve jóságára áldja meg az isten mind a két kezével. álldja meg a nyugalom békéjével a végakarata szerint Bálinton hamvasztva anyu mellett. Mindenkinek csak segíteni szertett volna elsök voltak a barátok és a segítség, mégha néha valakit meg is bántott. De a bajban látszik ki a haver és ki volt csak az ivó cimbora. ki az aki csak kihasználta, most meg rá sem hederít.