Emlékezés. . .

Állok sírotok előtt elgondolkodva. . .
Mi is volt ezelőtt?
Látom, ahogy ültök az asztal két végén,
S beszélgettek, mi is lesz az utatok végén.

Állok egyedül. . . és emlékezem.
A szép napokra, az együtt megélt Örömökre,
Édesanyám bársonyos, simogató,
Bánatot elhessegető két kezére.

Behunyom szemem s látlak Apu. . .
Ahogy töröd a diót, aztán pihensz,
Soványan, keresztbe tett lábbal.
Csokit húzol a zsebedből elő,
Megjött az unoka, a kis bajkeverő.

Fehér virágok takarják sírotok,
A mécsesek lángja értetek lobog.
Emlékeim megszépülve,
Csak a szépre emlékezve,
NYUGODJATOK BÉKESSÉGBEN'.

Emlék és fájdalom. . . .

Életemben sok ember volt kit szerettem!
. . . egyre többet elvesztettem!
. . . s lásd milyen az élet, mindig azt ,
ki szívembe vésett sok- sok szép emléket.
Kiktől szeretetet kaptam ,
igazán azt soha vissza nem adtam.
Ők odamentek, hol a lelkek rózsaágyon pihenhetnek.
Szívük már nem érez, az enyémben fájdalom!
Ők könnyen lebegnek, én járok ólomlábakon.
Keresem őket földön, égen, viharban és napsütésben. . . .
. . . hátha visszanéznek!
. . . és megáll előttem utolsó szóra egy lélek.
Hiába! A sors bosszantó iróniája,
Nekem az emlékek és a fájdalom maradt.
Örökségül kaptam a kínokat!
. . . de! . . . van egy nap az évben,
mikor minden lélek sorba áll szépen,
emlékük hozzánk visszatér,
mintha mosoly futna át szájuk szegletében,
megnyugvást is látok két szemében. . . .
Enyémben könnyek! . . . szám sarka is görbül. . .
Hiába süt a nap, lelkem feketében.
. . . pedig gyertyafényben tündökölnek a házak,
Sírjukra virágot is viszünk párat.
. . . talán szól is értük egy szép bús dal,
s mindez nem feledteti, hogy nem tudom őket megérinteni!
Vállát átölelni, kezét simogatni,
Ráncos két szemére búcsú csókot adni.
Marad a szép emlék szívem kamrájában,
virágom a sírján mintha lelkem adnám. . .
. . . s az egyetlen vigasz, hogy találkozunk egyszer. . .
Majd az égi hárfák nekünk zenélnek,
mikor üzennek értem, hogy véget ért az élet!

Emlékvers apámnak

Apu, hol vagy?
Hol lehetsz?
Hiába kereslek. . .
Hiába kiáltom százszor a neved.
Te, aki mindig itt voltál,
Vigasztaltál, segítettél,
most valahová nagyon messzire mentél.

Apu, mondd,
csak egyszer mondd még hogy szeretsz.
Hogy nem fáj már semmi,
Hogy most már boldog lehetsz.
Elengednélek, ha tudnám hogy így van,
de úgy hiányzol, nem ölelsz már,
Ott fekszel a sírban

A hangod már a semmibe vész.
A szemed sem ragyog már rám. . .
Apu! Te elmentél s mi itt maradtunk árván.
Ha kívánhatnék valamit azt kérném csak neked,
Legyél boldog édesapám
S ne feledd, lányod, fiad s unokáid örökké szeret. . .

"Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,  
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.  
Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,  
Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.  
Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.  
Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz Rád.  
Imáidban kérd Őt, kérd, hogy adjon erőt.  
Hogy elviseld mi bánt, mi fáj, kérd hogy Ő vigyázzon Rád.  
Kérd hogy, őrizze minden lépésedet,  
Kérd, s Ő mindig ott lesz veled! "

Valahol az égen van egy fényes csillag,  

Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.  

Hogy merre is van, azt senki sem tudja,  

De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.  

Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,  

Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.  

Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,  

De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.  

Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,  

Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.  

Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,  

Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.  

Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,  

S sírunkra egy- egy virágot letesznek.  

Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,  

De innen fentről vigyázunk majd rájuk.

Oly kedves voltál szívünknek,  

De egy nap elhívtak a fények.  

Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,  

S keserves könnycsepp csordul le arcunkon.  

Az emléked szívünkben él míg élünk,  

Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.  

Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,  

S ez elkísér egész életünkben.  

De miért ilyen keserves az élet,  

Miért kellett pont neked elmenned?  

Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,  

Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.  

Nem hiszük el, nem, még most sem, hogy elmentél,  

Nem akarjuk elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még.  

Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állunk,  

S a régi szép emlékekre gondolunk.   

" Édes barátaim, olyan ez éppen,  
mint az az ember ottan a mesében.  
Az élet egyszer csak őrája gondolt,  
mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . " ,  
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,  
s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . " 
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,  
mint önmagának dermedt- néma szobra.  
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.  
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. "  

Kosztolányi Dezső

Elcsitul a szív mely értünk dobogott.  

Megpihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Lelkünkben élni fogsz, míg szívünk dobog,

s számunkra sosem leszel halott.

Virágeső sűrűjében
Pihen egy szív csendesen,  
Rég nem dobbant családjáért,  
Messze vitted Istenem.  
Álmainkban találkozunk,  
Lelked vár ránk odafent,  
Hol uralkodik a hit,  
Békesség és szeretet.  
Telhetnek a hónapok,  
Múlhatnak az évek,  
Mi örökké szeretünk,  
És nem feledünk Téged!

" Bennem él egy arc, egy gyönyörű tekintet

egy simogató kéz, egy mosoly, mit soha nem feledek.

Bennem él a múlt, egy végtelen szeretet.

amit tőlem senki, soha el nem vehet.

Egy a reményem, mely éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozom Veled! "

" Ne sírjatok, gondoljatok Rám,  
hiszen én ITT VAGYOK veletek,  
csak én az út másik oldalán! "  

" Ha látni akartok, nézzetek az égre.  
A csillagok között utazok tovább.  
Ott várok Rátok míg időtök lejár. "  

" Nem haltam meg, csak álmodni mentem.  
Nem hagytam itt senkit, csak előre mentem. "  

" Ez a föld már nem az otthonom,  
de a szívemet örökre nálatok hagyom. "  

" Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni,  
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni.  
Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni. . . "

"Fáj a szívünk, mert itt hagytál, búcsú nélkül elaludtál.  
Halál bölcsője örökre lezárt, nem látunk többé soha már,  
Végleg elmentél hosszú utadra, hangod nem halljuk többé már soha. "  

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,  
hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!  
Ha szép idő van, s kék az ég,  
jusson eszetekbe sok szép emlék.  
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,  
inkább a szép dolgokon kacagjatok!  
Ha telihold van, az értetek ragyog,  
s azt jelenti, hogy boldog vagyok.  
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,  
akkor mondjatok egy imát értem!  
Én is imát mondok majd értetek,  
hogy boldog lehessen szívetek.  
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,  
hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "  

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
a bajban megfogja a kezed.
S milyen fontos is Neked,
csak akkor tudod meg, ha nincs már Veled. "

"Ezen a napon minden más,  
Mélyen érint meg a gyász.  
Nincs már velünk együtt,  
Kit nagyon szerettünk,  
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod.  
Szinte látom minden mozdulatod,  
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.  
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,  
Ezek a fények világítsanak Neked.  
Örök világosságban - békességben nyugodj,  
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod. "

" Az Ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik,  
a fájdalmat csak az élők érzik.  
Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem,  
hanem amelyet szívünkben hordunk, egy életen át, csendesen.  
Hisz kinek a gyermekét fedi a sírhalom,  
csak az tudja milyen az igazi fájdalom! "

 " Tudom, hogy búcsú nélkül messzire mentem, hogy meg gyakran sirattok engem. Nem búcsúztam el tőletek, nem tudtam, hogy örökre elmegyek. Szerettem volna még köztetek lenni, de a halál legyőzött, el kellett menni"

Videok Az Emlékezéshez:

www. youtube. com/watch? v=mTnYogeCylk

www. youtube. com/watch? v=L8B1PVnqSoc

www. youtube. com/watch? v=t3rluBFlkhM

www. youtube. com/watch? v=BGw61GHW6VI

www. youtube. com/watch? v=xLJhd0QBilM

www. youtube. com/watch? v=kkWWpXmEfGA

www. youtube. com/watch? v=RhCxk59xzvc

www. youtube. com/watch? v=SekIS49kDjc

Búcsúzik Tőlük:

Gyermekeik és családjaik, unokáik, testvéreik és családjaik, unokatestvéreik, keresztfiuk , közeli és távolabbi rokonaik, barátaik, szomszédaik.

" EGY EMBER ADDIG ÉL, AMÍG EMLÉKEZNEK RÁ. " (FEKETE ISTVÁN)

Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk, az emlékeinkben mélyen.

Készítette emlékükre:

                              Keresztfiuk: Balázs József