Nem ébredtél fel többé,  
Örök álomba tértél,  
Mentél ahogy jöttél,  
de ez már a végcél.  

Veled együtt fény száll fel,  
az ég és föld közt megállt,  
Még egyszer visszanézned kell,  
Itt maradt a barát és család.  

Rendet, s csendet hagytál itt,  
Csak a megszakadt szivek zaját,  
Hiába keresünk bent s kint 
A föld mélyen magába zárt.  

Néha néha még visszatérsz,  
Az este rejtő leple alatt,  
Ha ránktör a félsz,  
Te megmutatod magad.  

Nyugalom telepszik a szívre,  
A szél a neved suttogja,  
Ránkmosolyogsz újra végre,  
S emlékszünk a szép napokra.