Született:
1929. 10. 31. Magyarcsaholy
Elhunyt:
2014. 04. 02. Nagykaroly
Mindig élsz szívembe vagy drága jó Édesanyám"Te nem haltál meg csak előre mentél"
Hála közt siratlak Édesanyám, téged,
Emléked úgy őrzöm, mint az oltárképet,
S e buzgó imával borulok sírodra:
Áldás a nevedre, béke a porodra!
"Csillag volt nekem, mert szívéből szeretett, s én úgy szerettem, ahogy csak lehetett! ! !
Ő volt a legdrágább Édesanya, aki amíg ereje engedte értünk fáradozott, dolgozott, szeretett, féltett bennünket. Betegen sem a saját bajával foglalkozott, mi voltunk az utolsó gondolata. Nagyon fáj ezeket leírnom, nem is találom igazán a szavakat Ő volt az Édesanya, Mamika, a szeretetet adó, a szeretni való, a drága emberi lény a pótolhatatlan aki kitartásra, összefogásra nevelt bennünket. Szeretlek, szeretünk drága, , elmentél, de mindig velem, velünk vagy SZERETÜNK SOHASEM FELEDÜNK Nyugodj békében te drága pótolhatatlan ÉDESANYA, NAGYMAMA! ! ! Szívünkben örökké élsz! ! !
" Drága Édesanyám, ki már nem lehetsz velem, arra kérlek, mégis fogd a két kezem, a messzi távolból vigyázó szemeid vesd le néha rám. Ó bárcsak minden gondomat, örömömet még elmondhatnám! Hiányzol nagyon, s oly sokszor mondtam neked, szeretlek, szerettelek, hiányod bennem most mardosva ég. Ha majd egyszer, eljön az idő, s újra láthatlak Téged, Átölellek, hogy hallhassam minden- minden szívverésed. " 
" Lelkem fénylő tükre könnyekkel van teli, szívem hiába kutat, szívedet nem leli. Nyújtanám Feléd karom, de nem jő felelet. Amíg élek, " CSILLAGOM" szívemből el nem fogy a szeretet. "
Drága Édesanyám szíved örökre megállt dobogni, feladtad a hösies harcot, melyet az életedért vívtàl. Azòta mossák keserü könnyek arcunkat, azóta fáj a szív egyfolytában nagyon. Vajon hol vagy most, hol keresselek? Teszem fel a kérdést szüntelen, de megtaláltam a választ azt hiszem. Itt vagy velem a szívemben, itt tudom mindíg meglellek, innen el nem eresztelek! Szeretném ha tudnád:szeretünk ès mindig szeretettel emlékezünk ràd, mert ezt az egyet nem tudja tölünk elragadni a halál! Legyen örök álmod csendes és nyugodt, és a menyország fénye vezessen az örökkévalóság felé vezető utadon!
" Egy könnycsepp legördül az arcomon, az azért van, mert hiányzol nagyon. A hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon. Hogyha sírodnál szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, S füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy mennyire szeretlek drága Édesanyám! "
Szememben fájdalom, Lelkem kiabál, Keres Téged, De nem talál, Nem talál, hisz Te végleg elmentél, Nem látlak már e Földön többé. Engedd, hogy őrizzem gyönyörű álmodat, Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat. Angyali mosolyod álmaimban ébred, S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren!
" Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feledünk téged. "
" Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "
" Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt"
" Szomorúan búg a galamb sírod felett édesanyám. Csak én értem szép, bús szavát amíg hozzád imádkozám. Azt mondaná ez a madár, ne sírjak már olyan nagyon, Kedves anyám gondol reám, föld alól is velem vagyon. Mert az anyák nem felednek, holtukban is vigyáznak ránk. Szeretetük nem hal vélük. . . Szóljon értük a " Miatyánk" ! " ![553176[1]](http://img.gyertyalang.hu/galeria/c/c/175879/db87a36b6e89a68a5b1e6464664b58b2.gif)
" Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek. Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! ! ! "
Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, S keserves könnycsepp csordul le arcomon. Láttam az arcod, mintha csak aludnál. Próbáltalak csókjaimmal életre kelteni. Sajnos rá kellett jönnöm Te nem csipkerózsika vagy, S en sem a mesebeli herceg Ez nem álom, sajnos valóság. Te nem ébredsz fel soha már. . . Hiányod fájdalom, elviselni nehéz, örökké tart szívünkben a Rád emlékezés.
Első gyertya meggyújtva: 2014. 05. 04.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
