Kegyelem volt, ahogy kínnal megszülettem.
Szegény Anyám nagyon- nagyon akart engem.
Életemért kis híján életét adta,
számára fontos voltam, ő így akarta.

Pezsgő Élet, és utána néma halál.
Nem csoda, az ember utat alig talál.
Élet csodájánál meghalás borzalma
nagyobb, nincs felette embernek hatalma.

Az ember életében magányos vándor,
agónia végül: magány a javából.
Oda megyünk, hova senki el nem kísér,
nyugalmat csak az Isten igéje ígér.

Jól éltem én. És ez nem az én érdemem.
Esetleges volt az, amit én megtettem.
Minden kegyelem volt, köszönöm Istenem.                            Wass Albert