Kaszap István 1916. 03. 25-én született Székesfehérváron, mélyen vallásos Családból. Ciszterci diák színjeles  tanuló volt és kitünő tornász. Kaszap István pap, szerzetes akart lenni. Az Isteni gondviselés Jézus társaságába vezérli. Szerzetes életét a Manrézában hősies odaadással kezdi. Életszentségre törekedett. Úr Jézust lángoló szeretettel imádta. A napi áldozás volt életének energia forrása. Sokat  elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bünösőkért engesztelő áldozatként ajánlotta fel magát Jézus Szívének.  

Nemsokára kínos rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben az orvostudomány tehetetlennek bizonyult. A nehéz operációk, fájó kezelések szenvedéseit hősies, Isten szeretetében izzó lélekkel viselte.  

A testi fájdalom mellet súlyos lelki megprobáltatásokban is része volt. Nagyon fájt neki, hogy oly kevés az Istennek ártatlan gyermeke, és nagyon sok a bünős.  

Erényei ekkor bontakoztak ki teljes szépségükben, erejükben. Lelki végrendeletében mindenről lemondott a bünösőkért.  

A legsúlyosabb fájdalmak közt is naponta Te-Deumot mondott ihletett szavakkal kinyilvánitotta Élete értelmét: "Szeretettel szenvedéssel szolgálni a szeretett Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét.  

Gyötrelmes szenvedéseit hősies halál koronázta 1935. december 17-én. Halálos ágyán felmetszett gégével szólni sem tudott, de Élete utolsó percében felírta bucsúszavát:  " Ne sírjatok Mennyei születésnap ez" Azóta is mindtöbben kérik bizalommal égi pártfogását és igen sok feltünő imameghallgatást jelentettek közbenjárására.  

 

                                         Ima Kaszap István boldoggá avatásáért  

 

 

" Kérünk Istenünk, ajándékozz a mai ifjúság számára Új példaképet  Kaszap István személyében: add, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorába tisztelhessük Öt! "