Fájó szívvel búcsúzunk

Éles Györgyné született Erdei Eulália 1933. szeptember 02- án, munkás család elsőszülött lányaként látta meg a napvilágot a Kraszna folyásánál fekvő, román határszél menti kis faluban, Mérken. Hatalmas munkabírása és kitartása a szülői példának köszönhetően már életének korai szakaszában megmutatkozott. A nyírség világából 1953- ban szakadt el, amikor is az adódó munkalehetőségek miatt Sajószentpéterre irányította életét jóságos Istenünk. Sajószentpéteren a helyi gépállomáson kezdett el dolgozni. Itt ismerkedett meg férjével is, Éles Györggyel, melyet követően 1954- ben Kisgyőrben életre szóló házasságot kötöttek.

Szerelmük első gyümölcse József volt, akit 1956- ban hozott világra, majd egy évre rá 1957- ben szeretett lányuk Katalin születése színesítette be életük mindennapjait, az embertelen nehézségeket eléjük görgető forradalmat követő években, mely borzalmakról soha sem beszélt családjának. Lányuk születését követően nem sokkal, mindennapi megélhetésük biztosítása végett, tétlenséget nem tűrő módon és a család iránti felelősségtudat és odaadás gondolata mellett kezdett el ismételten dolgozni a Sajószentpéteri Bölcsőde konyháján, ahol 15 évig élvezhették kitartó és fáradhatatlan munkáját. Közben 1966- ban megszületett második lányuk és egyben harmadik gyermekük Erika. Immáron háromgyermekes családanyaként gondolataiban tudta nagyon jól és számára kétség sem fért ahhoz, hogy férje folyamatos és kitartó munkája mellett az Ő erejére is szükség van gyermekei méltó neveléséhez, jólétük biztosításához, megfelelő életkörülményeik megteremtéséhez.

1972- től a Sajóbábonyi Vegyiműveknél kezdett el dolgozni négy műszakban, mint csomagoló. 16 év fáradságos év után 1988- ban innen is ment nyugdíjba. Bármilyen munkát is vállalt és végzett azt önzetlenül csakis a családjáért tette, bármennyi fájdalmat képes volt eltűrni, elviselni csakhogy a családja, gyermekei ne nélkülözzenek semmiben sem. A család szeretete, az önfeláldozás, az adni akarás, a kitartás áthatották egész életét, ezért nyugdíjas éveiben sem tudott tétlenül otthon ülni.

Nyugdíjas éveit is aktív munkával töltötte szeretett férjével együtt, melynek során először a Sajószentpéteri „nagymogyorósi kis piacon” kezdtek zöldséget árulni, majd később a kétkezi munkával megteremtett javakból családi vállalkozásként, férjével együtt zöldség- gyümölcs üzletet alapítottak, amelyben együtt, kéz a kézben, egymást segítve és kiegészítve üzemeltettek a tavalyi év februárjáig. Ezen időszak alatt vált ismertté a köztudatban Láli néni, melyből kifolyólag sokan csak Klári néniként ismerték meg Őt. Személyiségi jegyei, tenni akarása, határozottsága, karizmatikus személyisége miatt nagyon sok ember példaképévé vált környezetében.

Feltehetjük hát magunkban a kérdést, hogy egy ilyen embert, mint Eulália, miért szólít el az Isten a földi léttől. A válaszhoz csak egy megfelelő és értelmes út vezet, mégpedig az, hogy egy asszony, akinek a lelke az élet által, ily módon meg van edzve, annak a teste nem érzi a fájdalmat, nem érzi a kínt, nem panaszkodik, nem jajgat, csak tűr némán, csendben, míg a magasság el nem szólítja Őt. Gyuri bácsi és Láli néni az idén ünnepelték volna a 60. házassági évfordulójukat, azonban 2014 január 11- én éjfél előtt pár perccel 81 éves korában az égiek elszólították magukhoz szeretett testvérünket. Láli néni örökké bennünk él majd, mert élete során átadott számunkra magából egy jókora darabot. Kiterjedt, őszinte és összetartó családot hagyott maga után, akiket élete során megtanított a meleg családi fészek fontosságára, az összetartozás örömére és arra a szemléletmódra, ami vigaszt nyújthat nekünk eme nehéz időszakban, mely úgy hangzik, hogy: „Az élet viharaival szemben olyan légy mint a madár, mely ha kivágják alóla a fát, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll. ”

Ezúton búcsúzik tőled fájó és megrendült szívvel, szerető családod!