Lajos bácsi emlékére: Oly régi emlékek, melyek megfakultak már, mint hányódó tengeren régmúlt ereklyéink. Vissza nem hozzák a múlt köpenyét. Vágyunk a csendre s emlékeinkbe burkolódzunk. Az Úrnál oltalmat találunk s fejet hajtunk, mint egykor tettük azt. Vétkeinkkel beterít minket a fájdalom, mégis megfürödve látjuk a holnap kerekét. Ablakomon fény ragyog s beköszön a boldogság. Megpihenten térek Atyám udvarába, oltalmat találva az örökmezőn. /Edith G. Maya/Ugye, gondolsz rám? Hiszen oly szomorú a halál, ha az emberre nem gondolnak többé! Néha rossz voltam, nézzétek el. Tudom, ha a jó Isten akarná, boldogok lehetnénk, hisz oly kevés kell nekünk. . . /Victor Hugo/

Fájó szívvel búcsúzunk Tőled drága Lajos bácsi, köszönünk neked mindent!