Törő Zsóka

Nagybeteg szíved utolsót dobbant,
Ütött az óra, eljöttek érted,
Angyali kórus dalol már néked,
Életed lángja korán ellobbant.

Küzdelmes élet jutott tenéked,
Harcoltál bátran viharral, széllel,
Sok sorscsapással, nagy betegséggel,
Felnéztünk Rád, és szerettünk Téged.

Te a Szonettek királya lettél,
Őszinte szívvel, nagyon szerettél,
Érted most fájó könnyeket ejtünk.

Álmokkal vívtál, haláltól félve,
Gyógyulást vártál, csodát remélve.
Elmentél mégis. . . sosem felejtünk.