Fáj. . . még mindig fáj,
Elhagytál.
Emlékszem vidám arcodra,
Emlékszem mély hangodra.
Emlékszem kedvenc dalodra,
Emlékszem minden szavadra!
Mindig féltem temetőbe járni,
Féltem, hogy nagyon fog fájni.
Rá kellett jönnöm végül,
A temető szolgál nekem menedékül.
Tudom, már nem lehetsz velem,
Így mégis közelebb érzem hozzád a szívem.
Hiányzik a lényed egésze.
Hiányzik, hogy azt mondod "kislányom" ,
A tükörben is a Te arcodat látom.
Remélem, egyszer büszke leszel rám, és elfelejtem egyszer, ami most még fáj. _