Hogy milyen volt Nikcsi? Az leírhatatlan.

 

Csak az biztos, hogy imádta az életet,

mit elvett tőle az, ki állítólagosan szerette.

Szerelme azaz párja túlzó dühe lett veszte,

és fájdalomtól sajgó testét itt hagyta a lelke. . .

 

 

"Az emlékezéshez nem emlék,

hanem szeretet kell.

S akit szeretünk,

azt nem feledjük el. "

 

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könycsepp szemünkben Érted él
egy gyertya az asztalon Érted ég
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek
szívből szeretünk s nem feldünk téged. "

 

"A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál,

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül?

. . . csak mert a szemed nem lát. . .
Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. "

 

Nyugodj békében Niki! ! ! ! !