"Köszönjük hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél.
Szívünkben itt él emléked örökre,
ha látni akarunk, felnézünk az égre.
Csillagok útján utazol tovább,
Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "

 _

 

 

 

 

Kegyelet fénye Nyugvó lelkek csendes fekhelye békés nyüzsgéssel van megtelve, virágba borul, miközben könny hull, közeli s távoli emlék él, ám fakul. Nedvesen csillogó szemek elnehezedő sóhajjal idéznek, féltőn játsszák le emlékek suhanó filmjét, újra és újra élik létetek történetét. Fájdalom súlya alatt e helyen remegő lábakkal osztjuk a kegyet, pislákoló fényű gyertyák társasága idézi elénk: "Ez az elmúlás világa" .