Consolatio 

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Juhász Gyula

"Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az apukám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak! "

 Csillagok közt élsz már, angyalok közt jársz, Ott, hol csendből épül vár. S Igaz lelkedre Isten vigyáz Már