Született: 2008. 09. 09. Székesfehérvár

Elhunyt: 2009. 10. 04. Enying:

A világ leggyönyörűbb, legboldogabb kislánya! ! ! ! Álmodni sem mertem volna hogy valaha ilyen gyönyörű és csodálatos kislányom fog születni, mint amilyen a Zsófi Cicám volt! - - - és most már csak az emléke maradt meg nekem! ! Ez felfoghatatlan és iszonyatosan nagy fájdalom! ! ! ! Szeretetben született, szeretetre született! Oly aprók voltak a kezek, melyek örökre elrabolták a szívemet! Fogalmam sem volt arról, hogy én is érezhetek ilyen mélyen, hogy egy gyermek az imádság derűjét adhatja, hogy az anyaság megújítja a szívemet! De hiába az önzetlen szeretet, az imádat, a törödés, a gondoskodás, az odafigyelés- - az élet kegyetlenül elbánt velem és mindazokkal akik imádták az én Drága Gyönyörű Zsófi Cicámat! Haragszom az egész világra! Haragszom mindenkire, hogy ezt kellett megélnem- - hogy nem foghatom többé a két karomban az én kislányomat, akit mindennél és mindenkinél jobban tiszta szívemből szerettem és örökké szeretni fogok, mert ő mindig az én egyetlen kislányom fog maradni! SZERETLEK TÉGED ZSÓFI CICÁM! ! ! ! ! ! ! HIÁNYODAT SOSEM LESZEK KÉPES FELDOLGOZNI! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !

Túl jó voltál erre a világra? Csodálatos valóság voltál, most pedig utolérhetetlen álom lettél Zsófi Cicáml! ! ! ! ! ! ! ! ! Drága Egyetlen Pici Kislányom, kimondhatatlanu l nagy fájdalom hogy soha többé nem foghatlak a karomban, hogy soha többé nem ölelhetlek magamhoz, hogy soha többé nem hallhatom édes kacajodat, hogy soha többé nem lesznek nagy séták. . . . . . . . . . . . hogy soha többé semmi nem lesz már nélküled! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !

Gyűlölöm ezt az egész világot, úgy ahogyan van! Nélküled semmi értelme nincsen már semminek! ! ! ! ! ! ! ! HIÁNYZOL KICSIKÉM! ! ! ! ! ! SZERETLEK! ! ! ! ! ! ! ! !
TE adtál értelmet az életemnek, nélküled szörnyen üres minden! ! ! ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK- - TISZTA SZÍVEMBŐL DRÁGA EGYETLEN KISLÁNYOM! ! ! ! Imára kulcsolom gyenge kezem, Mert ez az ami itt maradt nekem. A hit, hogy ma már egy jobb világban él, S hogy könnyeim Utána viszi a szél. A hit hogy hallja minden minden halk szavamat, S hogy látja még minden mozdulatomat. A hit, hogy távolról vigyáz most Rám, S ha eljön az éjjel, eljön Ő is vissza Hozzám. Nagyon nehéz. . . . de ez így lett megírva. De kérdem én: Kinek volt ehhez joga? Kinek volt joga ily szörnyűséget tenni? Kinek volt joga Őt idő előtt szeretteitől elragadni? Ki ez a kegyetlen erő, ki a sors könyvét megírta? És aki írta, honnan tudja, hogy helyesen írta? Imára kulcsolom kezem, hisz kérdéseimre úgysem jön válasz soha. Csak bízom, hogy minden perc mit megélek, még Ő is látja. Bízom, hogy nem ment Ő olyan messzire, S itt van velem, ha szükségem van közelségére. Bízom, ha leszáll az éj, s fejemet álomra hajtom, Álmaimban Őt mindig megtalálom. Ott nem történt semmi rossz, élünk tovább csendben, S azt remélem, hogy az álmom az én igazi életem. Imára kulcsolom kezem, s bízom, hogy csak álmodom, S életemben Őt újra, ha felébredek, megtalálom. . . NAGYON HIÁNYZOL SZIVECSKÉM- SZERETLEK Drága ÉDES PICI KISLÁNYOM! ! ! ! ! ! !


TUDOM ÉN- NEM HOZHAT VISSZA A GYERTYAFÉNY. MÉGIS ÚJRA ÉS ÚJRA MEGGYÚJTOM A LÁNGOT, HISZ ANNYIRA FÁJ A HIÁNYOD! ! E FÉNY TALÁN VISSZAVEZET IDE, HA NAPPAL NEM, HÁT ÉJJELENTE VELEM LEHETSZ. . . ISMÉT FOGHATOM A KEZED, ISTENEM, UGYE MEGENGEDED? Mindennap és minden reggel várom a csodát, hogy TE ébresztesz fel és ismét odabújsz hozzám - - de erről már csak álmodni tudok még ébren is. SZERETLEK KISLÁNYOM, ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK! ! ! ! ! ! ! ! ! ! El nem tudom mondani, hogy MENNYIRE NAGYON HIÁNYZOL NEKEM KICSIM! TE voltál az aki mosolyt csalt minden egyes nap az arcomra, TE voltál az akit feltétel nélkül tiszta szívemből IMÁDTAM és IMÁDOK mind a mai napig! Már lassan 8 hónapja, hogy itt hagytál minket- de ahogy telik az idő sokkal rosszabb lesz! ! ! ! ! ! ! ! !


Egyszerűen nem tudok beletőrödni, nem tudom feldolgozni, hogy akit a szívem alatt hordtam, hogy akit megszültem, hogy akit nap mint nap imádhattam, vigyázhattam rá, taníthattam NINCS TÖBBÉ . . . . . . . . . . . . . . . Nélküled már semmi sincs az életemben ami egy kicsit is boldoggá tenne! ! ! ! ! ! ISZONYATOSAN FÁJ A HIÁNYOD ÉDES PICI KISLÁNYOM! ! ! ! ! ! ! ! ! TISZTA SZÍVEMBŐL SZERETLEK KICSIKÉM! ! ! ! ! ! ! ! ! !


SZAVAKKAL LE SEM TUDOM ÍRNI AZT A FÁJDALMAT, AMIT A HIÁNYOD OKOZ NEKEM ÉDES DRÁGA EGYETLEN PICI KISLÁNYOM! ! ! ! ! ! ! ! ! NAGYON- NAGYON- NAGYON SZERETLEK KICSIKÉM! ! ! ! ! ! ! Bárcsak már VELED lehetnék újra, mert semmi sem éltet már e világon! ! ! ! ! ! !


RETTENETESEN HIÁNYZOL ANYÁNAK KICSIKÉM! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! Édes Istenem miért? ? ? ? miért tetted ezt velem? ? ? Miért pont nekem kell átélnem ezt a szörnyű nagy fájdalmat? ? ? - hiszen annál nagyobb fájdalom nincs egy édesanyának, hogy a saját gyermekét elveszíti! ! Miért? ? ? Akit 9 hónapig a szívem alatt hordtam! Akit megszültem és a lehető legjobb belátásom szerint neveltem! Akit a két karomba foghattam nap mint nap! Akit sétáltathattam! Akinek megpróbáltam mindent megmutatni az élet apró és csodálatos örömeiből! Akiért érdemes volt minden egyes reggel felébrednem, hiszen tudtam, hogy van egy Gyönyörű Édes Kislányom, aki számít rám és akinek igazán fontos vagyok! Akivel játszhattam egész nap! Akit mindenki dicsért, hogy milyen gyönyörű és nyugodt kisbaba! Aki már NINCS TÖBBÉ. . . . . . . . . . . . . . Mégis hogyan nyugodhatnék ebbe bele? ? ? ? Hogyan? Hogyan értsem meg és dolgozzam fel, hogy nekem már csak az maradt, hogy a temetőbe megyek ki hozzá és ott mondom el a kedvenc mondókáit? ? Hogyan tegyen? ? Sajnos nem megy! ! ! Azt hittem, hogy majd az idő segít, de csak egyre rosszabb lesz! ! ! ! ! ! SZERETLEK ÉDES DRÁGA EGYETLEN PICI KISLÁNYOM! ! ! ! ! !



KIMONDHATATLANU L HIÁNYZOL ANYÁNAK! ! ! TE VOLTÁL A FÉNY, A BOLDOGSÁG AZ ÉLETEMBE! NÉLKÜLED ELVESZETT, MEGGYÖTÖRT LETTEM ÉS SAJNOS AZ ÉLETEM IS ÜRES LETT NÉLKÜLED! " Az élet szomorú és nehéz Főleg, ha az élet értelme elvész A jó dolgokat keresni kell Ha nem találjuk, arra a bánat felel. A rossz dolgokért nem kell küzdeni De a jó dolgokat nehéz elérni Úgy érzed, hiába küzdesz nem találod a jót Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót. Ha tudod baj van, tehetetlennek érzed magad Hiába a sors dönt, ebbe a szived beleszakad Elveszítesz valakit, aki a számodra fontos És erre gondolva szíved bánatos. Ahogy a fákról hullanak a levelek Úgy az élet percei is peregnek Egyszer véget ér minden, amiért érdemes élni A sors és a végzet elől nem lehet menekülni. " Drága Lelkedért Édes kicsi angyalkám, égjen minden egyes gyertya. . . . . . . . Már több mint egy éve, hogy itt hagytál minket Drága Zsófikám! De szívem békét azóta nem talál! Hiába telik az idő, nem tudok örülni a jónak! A sors nagyon rövid időt engedett veled - és én azóta is szenvedek, hogy nem vagy már többé nekem! Fájdalom gyötri megtört szívemet! Folyton kérem az angyalokat, hogy piciny lelked találjon békét újra! Gyorsan repül az idő, de a fájdalom csak marad és nem egyhül… sőt egyre csak rosszabb lesz minden körülöttem! Köszönöm, hogy voltál nekem és széppé tetted azt a rövid időt nekem Gyertyát gyújtok érted gyönyörű kislányom és nézem a lángját! Látom benne kicsiny lelked búját! Ha nekem is mennem kell majd egyszer - várj rám kérlek, akkor majd újra a karomba zárlak, de VÉGLEG! Elbúcsúzom, hisz mást most már nem tehetek! De soha ne feledd, hogy amíg élek ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK!