Elhunyt:

Kiss Dody József
Édesapám

Ahogy a múló idő egyre inkább apám arcát rajzolja a tükörbe,
Úgy elevenedik gyermekkorom megannyi elveszettnek hitt szép emléke.
S mint költözéskor cipősdobozban talált fényképek sokasága,
Filmszerű életre kél ifjúkorom néhol keserű boldogsága.

Végigfut hátamon a jóleső borzongás, ahogyan apám megfésül,
Erős, mégis gyengéd keze érintésétől az ember szinte megszédül.
Rajongó gyermekeinek"madárlát ta kenyeret" oszt a táskából;
S mire azt befaljuk, huncut mosollyal egy- egy cukorkát is varázsol!

Ő volt számomra a legbölcsebb, legerősebb ember a föld kerekén!
Vasárnaponként én hajthattam álomra fejemet gömbölyű bicepszén!
Nyughatatlan gyermekálomból ébredve karján volt fülem lenyomata,
Lehetett hibája, de engem Ő oltalmazott; nekem Ő volt az Édesapa.