Kanyó Antal tehetségénél csak a szorgalma volt nagyobb és a kettő együtt meghozta az eredményét, mert 1978- ban alig 18 évesen, a Csömör elleni bajnoki mérkőzésen bemutatkozott a magyar kézilabdázás legmagasabb osztályában. Ebben az időszakban Tatabányán és környékén olyan klasszis kézilabdázók bontogatták szárnyaikat, mint Básti, Marosi, Kanyó, Nagy Antal, Sibalin, akik a későbbiekben a hazai és a nemzetközi kézilabdázásban is letették a névjegyüket.

– 1974- ben, nyolcadikos általános iskolás koromban igazolt le a TBSC csapata – emlékezett vissza Kanyó Antal 40 évesen a 24 Órának adott interjújában.  

– Szitás Bandi bácsi, Faragó János, Simó Lajos és Kaló Sándor voltak az edzőim, mielőtt Albrecht Miklós mester keze alá kerültem. Középiskolába a Közlekedésgépészeti Szakközép Iskolába jártam, „szerencsémre&# 8221; Herczegh Ferenc testnevelő tanárom nem csábított el a röplabdázáshoz. 14- szer voltam ifjúsági, hatszor junior válogatott. 1978- tól 1990 júniusáig több mint kétszáz NB I- es mérkőzésen szerepeltem a TBSC- ben, háromszor voltam bajnokcsapat tagja, egyszer kupagyőztes, és az Európa kupában 1979- ben (KEK) , 1984- ben (IHF) harmadik helyezett. Életem legnagyobb élményei közé tartozik, hogy 1979- ben Dortmundban 12 ezer néző előtt KEK mérkőzésen játszottam a félelmetes Gummersbach ellen - idézte fel pályája állomásait.  

– 1990. júniusában a TBSC- vel az NB I- ben még a negyedik helyezést szereztük meg, de utána (a bányák fokozatos bezárása miatt) nyolc meghatározó játékos távozott a TBSC- ből és én is köztük voltam. Szabó László volt játékostársam és edzőm segített abban, hogy 1990- től 1996- ig a svájci Altdorf csapatában kézilabdáztam, majd játékos- edző lettem. Az 1980- as évek közepén megnősültem, feleségem, Irénke szintén a TBSC- ben majd a TAC- ban kézilabdázott. Három fiunk természetesen kézilabdázik.