Mielőtt innen végkép elmegyek,  

Szeretnék elköszönni, emberek.  
Mint rab, akinek int a szabad út,  
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.  
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,  
Az eresz alján még egy dalt tanul.  
Mit is daloljak, én szegény beteg,  
Mit is dadogjak nektek, emberek?  
Talán nem is kell még búcsúzni se?  
Hisz észre sem vett engem senkise.  
Csak egy könny voltam, aki porba hull,  
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.  
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,  
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.  
Egy pillangó, ki csillagot keres 
S elgázolja egy durva szekeres.