A Tűzoltó utcai Gyermekklinika játszó terasza hangos volt három fiútól, önfeledten játszottak a nagy faautóban, Ádi vitte kistestvéreit. . . ,

Jó volt hallgatni hogy a kisgyermekek a kezelések ellenére is tudnak még nevetni.

Pedig Te harmadszor indultál neki hogy újra legyőzd betegségedet.

A Te erős Anyukád és Apukád fáradhatatlanul harcolt, tudták hogy nehéz út lesz így a Jóistenre bíztak.

Közben Ármin sorsa is a transzplantáció felé haladt.

Nem voltunk egy épületben de én mindig néztem a kis szíved dobbanását az osztályon lévő monitoron.

Tudtuk hogy csodára van szükség hogy velünk maradj mely nem jött el.

De hiszem hogy te most jutottál el mégis a csodák földjére.

Szeretettel: Ármin anyukája