Elmúlnak így azt estjeim, 
nélküled, csillagom. 
Olyan sötét van nélküled 
szemem ki sem nyitom. 

Olyan nehéz így a szívem, 
hogy szinte földre ver, 
le-le hullom, de sóhajom 
utánad ­ felemel. 

Olyan csönd van így nélküled, 
hogy szinte hallani, 
amit még utoljára 
akartál mondani.      
                         
                                   (Váci Mihály: Nélküled)