Hiányzik az érzés, egy szó, egy élet.
Hiányzik minden, mi körülölelt Téged.
Kedves melegséged, óvó karjaid.
Szemed fénye, mosolygó ajkaid.
Te azért szerettél mindig, aki vagyok.
Amit Te adtál, mástól nem kaphatok.
Az égre nézek, hol egy csillag ragyog.
Tudom. . . őriznek Téged az angyalok.
Elmentél messzire, távol a világtól.
De szívemben emléked örökké lángol.
Perzselő tüze sokszor meg- megéget.
Teremtőm óvd Őt, csak erre kérlek.
Hirtelen halálod megtörte szívünket, Örökké őrizzük drága emléked.
Kegyetlen volt a sors,
hamar elvett tőlünk, De szíved emléke örökre itt marad közöttünk.
Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod lelkünkben marad!

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek. . .

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad. . .

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az. . . ÉDESANYÁDNAK !

A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál, Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. ? csak mert a szemed nem lát. . .
Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.