Lányaid Kriszti, Kinga, Zsuzska szivünkben örökké élsz. Nemfelejtjük mit értünk tettél. Jó Isten vigyázzon rád nagyon szeretünk.

Fáj a szivünk mert itt hagytál minket ,
oly váratlan senki nem érti meg.
Mit nem adnánk ha mégegyszer láthatnánk ,
csak még egyszer utoljára.

De már nem látlak 
elvitt az ég messzire,
Könnyes szemmel irom e pár sort 
titokban te neked.

Itt hagytál árván,
el sem búcsúztál
üresség amit érzzünk 
de mi örökké szeretünk.

Felébredni már nem tudsz
sötét idő köszöntött rád
de kövesd a fényt ott lesz 
a béke és a nyugalom vár.

Szeretünk téged és szeretni is fogunk
nem felejtük kitől származunk,
Ki tanított, ki nevelt
ki szidott ha csínyt követtünk el.

Csak aludj tovább , pihenj
A jó isten vigyázz most már rád,
A fény kapuján várnak szüleid 
akiket régen elvesztettél.
Igy búcsúzunk mi tőled lányaid kik szive most majd meg szakad de örökké veled leszünk s te velünk dráda édesapa.