Nagyapám szemében a néma búcsú, 
Eljött az utolsó óra a végső búcsúzás. 
Már látom a halált, 
itt van közel hozzá és hozzám. 

Küzdök, harcolok ellene de értelmetlenül. 
Itt van, megfogja csontos két kezével 
Nagyapám hideg kis kezét. 
Hívja és nagyapám megy, muszáj mennie 
Én nem tarthatom vissza Őt. 

Sírok, toporzékolok és űzöm a halált, 
nem akarom engedni nagyapám 
Neki itt a helye velem, 
hogy apám helyett, apám legyen. 

Szeressen! És Én? Én imádjam Őt, 
gondozzam, velem legyen. 
...de sajnos a halál erősebb nálam, 
Én vézna két karomnál 
erősebb csontos két keze. 
Így elvitte Őt a nagyapát 
és helyette hagyta a fájó magányt.