Ha hallanál, ezt mondanám

Ne sirass engem, mert nem mentem el.

Csak nézz körül és megláthatod.

Ott vagyok körülötted.

Ott vagyok benned.

Hiszen belőlem vagy, én teremtettelek.

Sok mindent adtam Neked.

Nem azért, hogy hálás legyél,

Hanem hogy emlékezhess rám.

S látod milyen jól tettem, mert emlékezel.

Emlékszel a puha, simogató kezemre,

a szeretetemre, gondoskodásomra.

Emlékszel rá, hogy milyen egy család

és milyen egy meghitt Karácsony.

Emlékszel, hogy milyen szeretettel vártalak

és a kedvencedet főztem.

Emlékszel a versekre, dalokra, mesékre és a sok könyvre,

amiket Neked ajándékoztam.

Épp ezért emlékszel az olvasás örömére is.

Emlékszel Istenre, a hitre, mert megtanultad tőlem,

ha tiszta szívvel kérsz valamit Isten megadja Neked.

És emlékszel sok- sok apró boldog pillanatra,

melynek én is részese voltam.

Boldog vagyok, hogy a Jó Isten megengedte,

ilyen sokáig tartózkodjak a Földön és lássam

mivé válnak gyermekeim, unokáim, dédunokáim.

Most bár elfáradtam időm végtelen lett.

Pihenek egy cseppet és meglátogatom rég nem látott szeretteimet is.

De ne aggódj! Már nem vagyok a test börtönébe zárva,

szabadon kószálhatok, ezért mindig ott leszek Veled is.

2012. 08. 01. Harci mama emlékére