A kisfiunk sajnos egy nagyon ritka gyogyithatatlan izombetegsegben szenvedett. Ismerte a szeretetet, de nem ismerte az otthon meleget, a korhazak voltak az otthonai. Nagyon eros eletvidam kisfiu volt aki szeretett volna elni, de sajnos 8 honaposan befejezodott szamara az elet. O adott ertelmet az eletunknek, minden percunket ott toltottuk mellette es most hogy elmet rettenetesen hianyzik! ! ! ! ! Mosolygos arcodat nem latjuk tobbe, emleked szivunkben orizzuk mindorokke! Nyugodj bekeben kisfiam! Anya & Apa

 

 

, , Nem szerettem volna mast csak normalisan elni ugy ahogy a tobbi gyerek: forgolodni, kuszni- maszni, felulni, jarni, szaladgalni, jatszani, . De sajnos segitseg nelkul ezek a lehetosegek nem adatottak meg nekem.  A korhaz volt az otthonom, nem tudtam, hogy a falak mogott is letezik elet, a szuleim mindig mondtak kisfiam nemsokara hazamegyunk. Annyi szeretetet, torodest, odaadast kaptam toluk, hogy nekem fol sem tunt, hogy nem ez az otthonom.   Anyukam mindig ott volt velem amikor csak lehetett,  minden heten uj jatekot hozott nekem, soha nem unatkoztam mellette, mindig jatszottunk, beszelt magyarazott, orultem mikor kivett az olebe, kaptam cumit, szoritottam az ujjat es hallgattam a meseit, neha be is aludtam rajtuk. Apukam is jott minden nap hozzam, sot olyan is volt, hogy o vigyazott ram ejjel, vele is jokat jatszottunk es hisztiztem neki mikor olbevetelkor nem adott cumit.   Koszonom a nagymamaimnak , a nagyneniknek es mindenkinek aki vette a faradtsagot is eljott meglatogatni. Mikor bekerultem a GOSH- ba a  vilag legjobb korhazaba felcsillant a remeny, hogy meggyogyitanak es vegre hazamehetek, de nem sikerult az orvosok lemondtak rolam! Sajnos itt kellett, hogy hagyjalak titeket, mert elfaradtam es nem birtam tovabb. De mindig itt leszek veletek mig szivetekben orzitek emlekem ! ” Levike