Általában elfelejtem, hogy már meghaltál. Még mindig várom a találkozást, a telefonhívásoka t, a facebook- üzeneteket és a gondolat még itt él, hogy van ott valaki a világban, aki olyan, mint én, a pontos másom, a lelkitársam, a testvérem. Meghaltál- e? Nem. Még mindig itt vagy, csak közben átváltozál valami védőangyallá, aki a hátam mögött lépked, és emlékével melegíti a szívem, ha már nem bírja a sok fájdalmat és magányt.

SZERETLEK ZITA, remélem már békében pihensz