Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.
Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél,
Nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.
Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok,
S a régi szép emlékekre gondolok.
Sok öröm kimaradt az életedből s nem lelted,
De nem ártottál soha senkinek, tiszta volt a szíved s lelked.
Nem érdemelted, hogy elmenj,
Épp úgy azt sem, hogy míg élsz szenvedj.
Vigyázzon rád a Jóisten szívből kérem,
Vigyázzon rád, nyugodj békében!
Nagyon hiányzol Evelin :' (
" Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.
Egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek.
Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged!
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (1 db) | |
Gyertyái a térképen |