A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1603 látogató és 36 gyertyagyújtó van itt,
akik 32 személyért átlagosan 16 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Molnár Béla (Papi) oldala
Tölts fel Te is képet a képgalériájába gyertyagyújtás Új gyertya gyújtása gyertyái Gyertyái (0 db)



Született: 1958. 05. 23. Debrecen

Elhunyt: 2012. 02. 06. Debrecen





Van az emlék. Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?

„Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.”


"Néha még az égen kereslek! 
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek! 
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...vége már, 
Egy utolsó mondat még a fejemben jár, 
Hallgatom, álmodom, 
Most magunkat látom és én Veled vagyok...


"Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább
„…A két szemed szeretett legtovább
De furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
Az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
Nem is adtál kezet,
De a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
Hideg testőrökül,
De a szemed még rám leselkedett
A zord lándzsák mögül.
Ellebegtél és csak a hegyes
Lándzsák maradtak ott,
De a szemed még egyszer visszanézett,
És mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább,
Még most is szeret,
Még éjszakánként zöldes csillaga
Kigyúl ágyam felett.”


„Hogy milyen fájdalmat él meg olykor a lelked, csak te érzed. Hogy aki már nem lehet veled, az mennyire is hiányzik neked, csak te érzed. Hogy a hiányától mekkora űr van benned, azt is csak te érzed. És hogy mit jelentett és jelent ő neked, az is csak benned van és te érzed. Hogy szó szerint sivár nélküle az életed, egyedül te vagy az, aki ezt megéled, és csak te érzed. Mint ahogy azt is, hogy mily súlyos a kereszted, hisz már egy ideje cipeled. De, hogy mennyire is nehéz, csak te érzed. Elsírhatod te bárkinek az életedet. Meghallgatnak, de közben rájössz, hogy amiről beszélsz, senki, de senki nem érti, mert rajtad kívül ezeket senki más nem érzi. Tudd, hogy nem csak te, de más is egyedül marad az érzéseivel, s ballagnak csendesen a saját keresztjeikkel…”


A szerelmünk él, mintha csak most kezdenénk
Nevetségesen hever a szívünk az asztalon
Egymásba vagyunk gabalyodva
A szerelmünk láng, mely belül ég
Olykor a tűz fénye megragad minket
Egymásba vagyunk gabalyodva



Bárhova mész, bármit csinálsz
Tudod hogy a vakmerő gondolataim követnek téged
Beléd esek, bármit csinálsz
Mert baby annyi dolgot mutattál amit azelőtt nem ismertem
Bármi is történik, baby én érted teszem


A szerelmünk él, mintha csak most kezdenénk
Nevetségesen hever a szívünk az asztalon
Egymásba vagyunk gabalyodva
A szerelmünk láng, mely belül ég
Olykor a tűz fénye megragad minket
Egymásba vagyunk gabalyodva


Olyan fiatal voltál, én pedig szabad
Lehethogy fiatal voltam, de baby nem ez az ami lenni akartam
Nos, te voltál az egyetlen, oh miért én voltam
Mert baby annyi dolgot mutattál nekem amit azelőtt nem láttam
Bármire szükséged van baby, tőlem megkapod


A szerelmünk él, mintha csak most kezdenénk
Nevetségesen hever a szívünk az asztalon
Egymásba vagyunk gabalyodva
A szerelmünk láng, mely belül ég
Olykor a tűz fénye megragad minket
Egymásba vagyunk gabalyodva
Egymásba vagyunk gabalyodva
Egymásba vagyunk gabalyodva
Nevetségesen hever a szívünk az asztalon
Egymásba vagyunk gabalyodva
Aagh egymásba gabalyodva
Mm egymásba gabalyodva
Olykor a tűz fénye megragad minket
Egymásba gabalyodva
Oh egymásba gabalyodva
Beléd vagyok gabalyodva
Nevetségesen hever a szívünk az asztalon
Egymásba gabalyodva
Whoa egymásba gabalyodva
Aagh egymásba gabalyodva
Beléd vagyok gabalyodva
Továbbra is legyünk egymásba gabalyodva
Olykor a tűz fénye megragad minket
Egymásba gabalyodva



 


Szentestén, ha egyedül vagy,
S az ajtódat már becsuktad,
Nézz a múltba, emlékezzél,
Mind veled van, kit szerettél.
Gyújts egy gyertyát azokért,
Kik nem lehetnek már veled
A gyertyalángjába nézve
Kedves arcok köszöntenek.
Rád találnak szép emlékek,
Boldog karácsonyi esték.
Nincs már magány, egyedüllét,
Veled van mind, kit szerettél.
Gyújts egy gyertyát azokért,
Kik nem lehetnek már veled!
A gyertyalángjába nézve
Kedves arcok köszöntenek.
Ünnepelj hát együtt velük!
Átölel a szeretetük.
Ne sirasd a múlt eltűntét,
Mind veled van, kit szerettél.
Gyújts egy gyertyát azokért,
Kik nem lehetnek már veled!
A gyertyalángjába nézve
Kedves arcok köszöntenek....


Ha a mennybe írhatnék levelet, leírnám benne neked az érzéseimet. Beleírnám, hogy még mindig te vagy az egyetlen, akit a legjobban szeretek és megírnám azt is, hogy nélküled olykor mennyire szenvedek. Vagy, hogy amióta nem vagy velem, más értelmet kapott az életem és hogy néha hozzád húz a szívem. A hiányodat pedig gyakran megkönnyezem. Szóval, nem mindig könnyű nekem. Pedig hidd el, nagyon igyekszem. De azért szokott mosolyogni is a lelkem. Sokszor. Akkor, amikor rád emlékezem. Olyankor eszembe jutnak az együtt töltött csodás évek, s, hogy milyen szép is volt veled az élet. Gondolatban szinte újraélem az egymásnak adott boldog perceket és a közösen átélt élményeket. De ezek sajnos már csak emlékek. Viszont felejthetetlenek! És azt hiszem, ezek azok, amik éltetnek. De hát mivel a mennybe mégse írhatok levelet, helyette megpróbálom érezni a lelkedet, mert így talán megérezheted a leírhatatlan érzéseimet.

"Csak néztelek, ahogy az ágyadban fekszel

Kezed kezemben nyugodott...
Szemed már csak merengett,
Sosem tudom meg mit látott...
Talán egy távoli csillagot?
Búcsúztál, csak akkor én még nem hittem...
Tudtam, hogy már nem tehetek semmit,
Itt már kevés a szeretet...
A test feladta harcát
És a lélek szabadon repülhet...
Könnyes szemekkel
Elindultál azon a magányos, utolsó úton,
Amely a felhők közé vezet,
Ahol a sóhajok csenddé szelidülnek,
És, megpihennek a fáradt szívek...
Elengedtem hát azt a kezet,
AMELY mindig itt lesz velem...


"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, 
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve!

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk hagynak, akik elmennek!  Hiányzol (. . . ) ,  és komolyan úgy érzem, hogy amikor elmentél, magaddal vitted a szívemet.


"Nem akarok most mást csak sírni!
Sírni ameddig könny áztatta szemem, újra meg nem pillantja arcod mosolyát, még üvöltésemtől zsongó fülem meg nem hallja bársonyos hangod göndör kacaját. . . Ölelj át kérlek, csak még egyszer utoljára. . . "


"Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek. . . De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem. "


"Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj.
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így,
még senki, ezen a világon! "


 Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban Ő lett a mindenem. Hű társam, vigaszom, reményem. Egy kapocs mely összeköt veled, a földet és az eget. Csak meggyújtom Őt és várlak, szívem szólít, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át téged. Szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy te voltál. Saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: Hiányzol nagyon! ugye tudod? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. Már csak halkan suttogom:Álmodj szépet csillagom!


 


 Néha csak arra vágysz, hogy melletted legyen, kérdések és szavak nélkül. Nem vársz semmit, csak hogy érezd, nem vagy egyedül, hogy az üresség, amit olykor érzel, elmúljon, hogy ne érezd minden áldott nap azt, hogy egymagad vagy. Mert kell, hogy legyen valaki melletted, aki ha össze is dőlt körülötted minden, akár egy kártyavár, akkor felhúz a romok alól, kiemel, ha épp arra van szükséged és akit te is éppúgy kirángatsz a magány fogságából, mielőtt végleg elmerülne benne. Mert egy jó társ ilyen, kísér téged, amíg kísérhet és addig fogja a kezed, amíg érzi, hogy fognia kell.


  ,,Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, remélem én is ezt tettem veled...",,





Első gyertya meggyújtva: 2012. 02. 11.
Gyújtotta: Mami
Mami
Mami

0 gyertya ég az eddig gyújtott 38008 közül.
 
Az oldal szerkesztése Az oldal szerkesztése
 
üzenet Üzenet küldése az oldal létrehozójának
 
gyertyagyújtás elküldése Elküldöm egy ismerősömnek
 
Új gyertya gyújtása Új gyertya gyújtása
 
Gyertyái Gyertyái (0 db)
 
Gyertyái a térképen Gyertyái a térképen



Megosztás közösségi oldalakon: QR kód QR kód


Megosztás egyéb weboldalakon: megnyitásához kattints ide