A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Az a sír a temetőben, egy szomorú emlék. Ha tehetném édesapám, minden nap mennék. Mit adhatok néked, gyertyát és virágot? Te már fentről nézed az egész világot.
Annyi éve nem láttalak, rég elhagytál engem, Ugye látod fájó szívem, ott fent a mennyben? Beton fedi sírodat, nem nő rajta virág, Te nélküled édesapám, nehéz ez a világ.
Emléked az itt van velem, itt a szíved nálam, Szereteted sugallata betölti a házam. Gondolatban édesapám, mindig veled vagyok, Tudom, hogy a lelked itt van, csak a tested halott. " Elmentél egy hosszú útra, szeretteid mind elhagyva. Örök fénybe, sírhalomba, onnan nincs ki visszahozna! Emlékeim mind eltettem, mindig Terád emlékezem. Fáj mindig, ha Rád gondolok, felejteni én nem tudok. "
Édesapámnak. . . Ki a létet a semmiből Mindig visszahoztad, Nem volt olcsó árud Másnak adott szavad.
Egyetlen vagyonod A becsület volt maga, Legnagyobb luxusod, Kabátod fordítottja.
Hazádat szeretted Igaz hittel, szívvel, Imádba rejtett, Tiszta könnyeiddel.
Te voltál tanítóm Az élő történelem, Közös sétáinkat, Soha nem feledem.
Melletted mindig Biztonságban voltam, Egész életemet, Tőled tanultam.
Esti sétáidat már Nélkülem teszed, Szívesen fognám még, Szorosan a kezed.
Megbecsülök mindent, Megígérem Neked, Büszkén viselem, Nekem adott neved.
Első gyertya meggyújtva: 2012. 02. 01. Gyújtotta: Erika
Tölts fel képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
