Nagy kérés volt tőled Uram, hogy őt hagyd meg nekünk?

Könyörögni, szenvedni kell azért, hogy boldogok legyünk?

Nem sokat kértünk, csak annyit hogy gyógyuljon meg,

S élje azt át velünk, amit ő már nem élhet meg.

Gyönyörű szemeiben a fény még csillogott,

Mosolygott mert hitt, mosolygott mert élt,

Semmi mást nem akart ő, csak élni még.

Küzdött amig tudott, míg volt ereje,

De a végzet őt is utolérte.

Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,

Vezetik útját amíg csak álmodik.

Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,

Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.

Súgják meg a csillagok neki üzenetünk, hogy: SZERETÜNK,

Mondják meg azt neki, hogy SOHASEM FELEDÜNK! ! ! ! ! ♥

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(

Egy hét eltelt megint
Úgy volt, mire virrad itt leszel
Hallom a hangod
Odakint
De sehogy sem érlek el
De Te itt állsz, ugye itt állsz
Csak én nem látlak már
Most a Földre szállsz, vagy én csak képzelem
Bolond vagyok talán
Sokszor történt már ilyen
De a végén az út végén, ez nem számít sosem
Egy tiszta gondolat jutott még Nekem

Nagyon hiányzol testvérkém, mindig és örökké! 
Szeret nagyon hugica ❣️🥺
Ne könnyezzetek