Átyim Lászlóné
Édesanyám könnye
Felnéztem az égre, . . .
Az arcomhoz kaptam,
Egy könnycsepp volt talán,
Vagy édesanyám könnye csupán.
Biztosan látja az arcomat,
Hogy milyen szomorú mindig,
Ő is szomorú lett,
Azért is könnyezik.
Ha majd egyszer talán,
Már vele lehetek
Odafönt az égben,
Akkor már nem könnyezhet.
Csupán csak örömében
Hullanak a könnyei,
Hogy vele lehetek
Odafönt az égben.
Addig föntről figyel,
Ahogy felnézek az égre,
Hullajtja a könnyeit,
Szomorúan nézve.
Ő mindig velem van,
Bármerre is lépek,
Szeretete a szívemben,
Örökre bevésve.
Soha onnan senki
Ki nem törölheti,
Mert az ő szeretetét
Nem pótolja senki.
BOLDOG ANGYALI SZÜLETÉSNAPOT!
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (0 db) | |
Gyertyái a térképen |