"Volt valaki, kit nagyon szerettem
De már nincs velünk, elvesztettem.
Azt a kedves szívét nem feledem soha
Az élet lehet bármilyen mostoha.
Szeme volt a jóság, őszinte csillogás
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás.
Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete
Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve.
Ha valami fájt nekem, velem szenvedett
Ha boldognak látott, együtt örvendett
Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott.
Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott
Mosolya gyengéd volt, melyet felém árasztott.
Élénken él bennem e sok szép emlék róla
Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra.
Mert ő egy jólelkű ember volt
Ha valami bántotta nem nagyon szólt.
Mától az égből figyeli lépteinket
És hogy az élet szép arra sugall minket
Tovább kell menjünk s éljük életünk. . .
De vele elveszett valami örökre belőlünk.
Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében.
Ő nem más, mint az én Drága, jó Nagytatám
Aki már az égből mosolyog le rám. . . "

"Megállt egy szív, amely még élni vágyott, Pihen az áldott kéz, amely dolgozni imádott, Nélküled üres és szomorú a házunk Nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk. "

" Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére"

" Életed hajnalán letört a halál
Ejtsen könnyet érted, ki a sírodnál megáll"

" Elmentél otthonról, nem gondoltál rosszra, szeretteidhez soha többé nem térhettél vissza. "

" Sokat szenvedtél és nem mutattad, könnyeid titokban tartottad, szenvedésed véget ért, nyugodj békében az Istenért! "

" Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "

" Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél,
Szívünkben itt él emléked örökre,
Ha látni akarunk, felnézünk az égre. "

" Mikor az erőm elhagyott
És a lelkem roskadozva vittem
Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten. "

" Sárguló falevelek csak lassan hulljatok,
Mert egy igazszívű Nagytata nyugszik alatatok! "

" Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik"

" Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,
beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.
Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott
dobogás is elül.
Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.
S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,
a halál. "