A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Csillagok gyúlnak a messzeségben. Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden. Párás ködben úszik az alföldi táj, Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.
Előkerült a múlt az emlékek képében, Szívbemarkolóan elcsendesül minden, Megérint az elhunyt ősök szelleme, Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.
Leülök a végtelen semmi peremén, Nincs tovább, itt vagyok az út végén, Szemben velem lepelbe öltözött lények, Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.
Eltávoztak már Ők e földi világból, Test nélkül élnek Tőlünk nagyon távol. Génjeiket hagyták örökül nékünk, Így most is itt élnek örökül mivelünk.
Gyertyát nyújtunk emlékül e napon, Virágcsokor díszlik minden egyes síron, Néma csendben gondolunk most rájuk, Egy rövid ideig a régmúltban járunk.
Első gyertya meggyújtva: 2011. 11. 26. Gyújtotta: Fodor Gábor
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
