Született:
1954. 08. 18. Bp
Elhunyt:
2009. 05. 13. Bp
Pihenni oly hamar mond miért siettél? Tavasz reggelén bucsú nélkül elmentél. Miért tép a vihar nyíló rózsaágat, mikor szárazat sok ezret találhat? Rád borult a hideg sír, a temető csendje, szívünkben élni fogsz örökre!
Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertya szállal beszélgetek, nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban Ő lett a mindenem, egy kapocs mely összeköti veled, a főldet és az eget. Csak meggyújtom
ŐT és várlak, szívem szólit, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével ölel át téged, szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy TE voltál, saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a kőnny csorog, a torkom szorit, de még szólok:HIÁNYZOL NAGYON! úgye tudod? A gyertya még válaszól egy utolsót bólint , majd kihuny, már csak halkan suttogom:ÁLMODJ SZÉPET, DRÁGA CSILLAGOM!
Lelkem fénylő tükre könnyekkel van teli,
Szívem hiába kutat, szívedet nem leli
Nyújtanám feléd karom,
De nem jön felelet.
Amig élek, szívemből el nem fogy a szeretet.
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak,
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben maradt!
Életünk egén fénylő csillag voltál, itt hagytál bennünket még csak nem is szóltál. Most hogy már kialudt az az áldott fényed. Potólhatatlan a Te drága lényed! Ma három éve hogy itt hagytál minket , nagyon hiányzol azoknak kik szerettek. 2012. május 13.
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor ugy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom , mennyire hiányzol!
Álmodtunk egy öregkort csodásat és szépet,
de kegyetlen halálod mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél,
egy reményünk van mi éltet és vezet,
hogy egyszer találkozunk még veled!
Évek múlnak lassan peregve, mint
homokórában az aranyló porszemek.
Egyedül vagy oly magányos a lelked,
s fájdalom démonai mardossák testedet.
Hiányzik!
Még ezt érzed minden pillanatban,
s a lelkedben egy hatalmas üres szakadék van.
Megtettél érte mindent, amit csak lehetett,
mégis oly fájó a lét s szőrnyű az emlékezet.
Szereted őt!
Hiába nincs többé már!
Egyszer majd begyógyul minden seb,
s szívedben újra ragyogni fog a napsugár. Nagyon hiányzol! ! ! !
A temetőben
Itt vagyok a temetőben, megint Hozzád jöttem,
Ezúttal, most sajnos, semmit nem sütöttem.
Nincsen meglepetés, aminek örülhetsz,
Csak a néma csend, ami már körülvesz.
Te, aki a nyüzsgést, az Életet szeretted,
Az, aki ismert, semmit sem feledhet.
Vizesre táncoltad, bálon a hajadat,
Mindent megoldottál, volt benned akarat.
Az a sok minden, amikt Te tettél,
Olyan szinte, - mintha, vagy 80 évig éltél.
Sosem voltál lusta, mindig is volt dolgod,
Úgy csináltál mintha, nem is lenne gondod.
Kicsi lelked tudom, mégsem volt boldog,
Ha tehettem volna, megoldom a gondod.
De már nincs mit tenni, csak egy rózsát hoztam,
Te voltál az első utam, ide jöttem nyomban.
Néma csend és béke, egy árnyékos részen,
Leguggolok és csak, elmerěngve nézem.
Másnap reggel várom;" Ez csak egy álom" ,
De magamhoz térek, és a valóságot látom!
Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segithetne rajtam.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején.
Megkérdezném tőlem:Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz , itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak had lássam egy percre csodás mosolyát.
De az Angyal így szól:Menj haza , Kit szerettél , már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!
Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek! Téged választottalak, várj rám s újra megkereslek! Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett, Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Bocsáss meg , de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten vissza hivótt, mert nem készültem még fel, Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak,
Szólits bátran, keress! Szólj hozzám lelkeddel!
Letörlöm kőnnyedet, vígyázok rád, magammal repitelek, hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj, Anya, ha híányzom csak hívj, hunyd le szemed, Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet, hogy mindig érezd, még vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!
Ha tudtam volna, utoljára lép ki az ajtón, szorossan átöleltem volna , hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendessen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam ha érzem a híányát.
Ha tudtam volna, hogy utóljára kér lehetettlent, még ha tudom is, hogy hiába megtettem volna mindent.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, híggye és tudja, hogy szeretem, arra
kértem volna.
HA MAJD NEM LESZELK
Csak egy száll gyertyát gyújtsál meg néke, Ha majd nem leszek , egy mindig égjen,
Halvány kis lángja csak neked ragyog, Ne érezzem én sem, hogy egyedül vagyok.
Ennyi amit kérek, nem kell vírág tenger, Ha elégett a gyertya , nyúgodt szívvel menj el!
Ne fájjon a szíved aludjál csendessen, Én mindig ott leszek melletted kedvesem.
A szerelem nem hal meg, örökké fog élni, A földi útadon mindig fog kísérni.
Tudom, hogy a lelked attól még fájni fog, Megígérem neked, a szívem várni fog.
UGYE MEGÍGÉRED
Ha már kezem érintése egy emlék lesz csupán, kutatni fogsz gondolatban mú lt idők után!
Látni szeretnél még egyszer, átölelni újra, És pattanásig feszül már a vágy kínzó húrja.
Ugye megígéred, hogy nem fogsz sírni.
Ugye megígéred, hogy ki fogod bírni.
Magányos sétákat teszel árva sírok között, Ahol a néma fájdalom is, gyászba öltözőtt.
Kezedben egy csokor rózsa, utadon ekisért, S mig elrendezed síromon, csak azt kérdezed miért?
Ugye megígéred, hogy erős leszel.
Ugye megígéred, hogy nem könnyezel.
Mikor az este elpihen melletted az ágyon, Csak kis párnámat öleled szomóruan, vágyón.
Elköszönsz, de nem érintem többé az ajkadat, Az álom üző éj után lel rád a pirkadat.
Derengő súgarát már szemeddel eléred,
Ugye nem fogsz sírni,
Ugye megígéred!
ALUDJ KISFIAM
Csöndes a sírkert, lobban a láng,
Itt vagyok kincsem, az édesanyád!
Eljöttem hozzád hogy modjak mesét,
Rigók dalolnak, dúdol a szél.
Tiéd e dallam, hald a zenét,
Aludj, mint régen, a tündér mesén.
Itt vagyok nálad, aludj, ne félj!
Hallom hogy kérlelsz, anyu mesélj!
Csitt, csak hallgas, a szív szava szól:
Szeretlek kincsem! Hallod valahol?
Csöndes a sírkert, lobban a láng,
Altatót dúdol az édesanyád.
Dobban a szívem, hallod? Álmodra vár,
Aludj, s mint régen, álmodj csodát!
Aludj el kérlek, ne félj, ne sírj!
Itt vagyok én is, és ölel a sír.
Betakar óvón a langyos föld,
Szívem a széllel együtt köszönt.
Álmosan reccsen fönt egy faág,
Holnap is mesélek :JÓ ÉJSZAKÁT!
Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád,
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz Rá, s veled marad örökre.
Ha kell, veletek vagyok, Ugyan engem most nem láthattok,
De lélekben mégis itt vagyok,
Bármi is történik veletek,
Innen a menyből figyellek benneteket.
Ha most becsukjátok a szemeteket,
Én ott leszek elöttetek,
És ha eljön, az idő még találkozunk,
Ezért most ne is búcsúzkodjunk!
Csak annyit kérek, szeressetek,
Ahogy én is tettem ezt veletek.
Első gyertya meggyújtva: 2011. 11. 23.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
