Született: 1925. 03. 19. Szombathely

Elhunyt: 2005. 02. 11. Budapest

Édesanyám nagy lélek.

Támasztotta édesanyját, az én nagymamámat, kisgyermekkorától, amíg a Nagymama élt.
A háború miatt nem lett matektanár, hanem később szült és felnevelt öt gyermeket. Dolgozott mindig, nemcsak a családban, amikor beteg húgom miatt állásban már nem tudott, akkor otthonról vagy amit lehetett. Támogatta a nővéreit, magára maradt családtagjait.

Türelmes volt a hibáinkhoz és gyengeségeinkhez. Szeretett minket, és érzem, ma is szeret.

Törődött a szomszédokkal, a régi barátaival, a barátai gyermekeivel, a fiatalokkal, a gyerekekkel, az idősekkel, a mi barátainkkal, a tanárainkkal és kollégáinkkal, a betegekkel és hátrányban lévőkkel, újságárusként a vevőkkel és azok hozzátartozóival. Felnőttként, sőt végül értettem csak meg, mit adott azzal, hogy nem csak velem törődött, ahogy önző gyermekként vágytam.

Temetésén három pap misézett, három egyház emlékezett meg róla kéretlenül a gyülekezetében.
Halála után sokáig érkeztek a hálás levelek ismeretlenektől, akiknek sorsáról a rádióból, az újságból tudott.

Anyám mindenkivel együttérzett, mindenkinek segített, akit a kezével nem ért el, azt az imájával.
Anyám Istenben élt.
Anyám mindent odaadott.
Szétosztotta magát közöttünk, emberek között.