" A sírkertekben,
enyészet- illatú csendben,
a halottak gyászos ünnepén,
keresztek, fejfák tövében
feldere ng a gyertyafény.
Mécsesek lángja lobog a szélben,
fenyőkoszorúk , friss virágok illata leng.
A fejfákon nevek, számok, képek
a nyugvóra emlékeztetnek.
Akik itt nyugszanak, kortalanok,
számukra megállt az idő.
Holtak városa a temető.
Elenyésznek a drága testek,
de a lelkek felettünk lebegnek.
Szívünk megtelik áhítattal,
beszélünk csendben halottainkkal.
Velünk maradtál, amíg élünk,
meghívunk álmunkban -
légy vendégünk!
Mesélj nekünk a halálról,
a békét adó túlvilágról,
ahol elmúlik szenvedésünk.
Megsemmisülün k?
Vagy újjászületve tovább élünk?
Egy más időben, más alakban,
igaz- e, hogy lelkünk halhatatlan?
Vigyázz reánk, ha teheted,
hisz nem halhat meg a szeretet!
Munkára, örömre születtél,
sírodban végre megpihentél.
Elfáradtál, ahogy mi is -
az életünk rövid.
Porból vétettünk, porrá válunk,
talán még egymásra találunk,
törvényt követ a halálunk.
A sírkertben csend. . .
várunk - várunk. "
Első gyertya meggyújtva: 2011. 10. 31.
Tölts fel képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
