A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Egy Könnycsepp a szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon, mindíg Érteg ég. Egy fénykép , mely őrzi az emlékedet, s egy betegség, mely elvitte életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, mindíg Veled leszünk, az idő bárhogy is halad. Sírodra szívből visszük a virágot, de Veled eltemettünk egy egész világot! 62 évesen itt hagytál mindent, bíztunk hogy meggyógyulsz, de sajnos nem így lett. Olyan jó lenne, ha mellettünk lennél, űr maradt utánad, mikor elmentél. Azóta is sokszor szükségünk lett volna Rád, egy Apára, Papára, sokat gondolunk Rád. Nehezen viseljük az életet Nélküled, ÉDESAPÁM még mindíg szeretünk Téged. Szeretni fogunk ameddíg csak élünk, nincs kinek mondjuk, hogy nehéz az élet. Tudjuk ha még mindíg köztünk lehetnél, panaszokkal hozzád bátran mehetnénk. Vígaszt nyújtanál , ahogy tetted is valaha, ezért is hiányzol drága ÉDESAPA! Egy jaj, nem sok , annyit sem mondtál, csak elmentél a halál hosszú útján. Tudtad, hogy beteg vagy , de Te kímélni akartad a családodat. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, de ha már abban nem , legalább a csodában. Te mégis elmentél, pedíg nagyon fontos voltál. Hiányod pótolhatatlan, de nem éltél hiába, alkottál és példát mutattál. Kimegyünk a temetőbe, s elsuttogjuk százszor, hogy APUKÁM DE NAGYON HIÁNYZOL! ! !
Első gyertya meggyújtva: 2011. 10. 06. Gyújtotta: lányod Tündi