A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Betegen szültél meg engemet Drága Édesanyám. Némaként , állandóan gondoskodtál, és szerettél, féltettél, óvtál. Nagyon kisgyermek voltam amikor itt hagytál, az emlékeimben ott vannak azok az érzések, emlékképek melyeket tőled az Édesanyámtól kaptam, tele szeretettel, féltő fájdalommal. Az utolsó szavaiddal is engemet emlegettél a Nagyszüleimnek, hogy gondoskodjanak rólam. Bátran mondhatom neked ezen gondolataidat sohasem felejtették el, amit tehettek mindig megtették.
Nagy szeretettel gondoskodtak rólunk, valahányszor meglátogattuk őket, miután mink vidékre költöztünk, az élet megpróbáltatása it élni gyermek fővel, mostoha anyákkal. Ők azok voltak akiknek mindig voltak jó szavaik, és egy kis étel az asztalon.
GONDOLAT. . . :
Életem legszebb idején A páros élet kezdetén Betették testemet a sírba Itt hagytam kisfiamat zokogva Isten veletek kis árváim . Jó párom, édes anyám, Kik értem mindent megtettetek De rajtam nem segíthettetek. Egy legdrágább édesanya, néma aki évekig betegeskedett, é s mégis eredményesen nevelte gyermekeit, ruhát vart betegen , némán mutatta meg a gyermek nevelés keserves perceit, a fájdalmai alatt is. Az utolsó percig féltette gyermekeit, állandóan a szeretetét tanúsítva védet bennünket. Őrökké a szívünkben hordozzuk emlékedet, Drága Édesanyánk. A kis fiad József. Leányaid Mária, Ida. Édesapánk, Andris, Zsuzsika, Sándor testvérünk már fent van nálad, és biztosan lenéztek lépteinkre. Az Angyalok vigyázzanak rátok ott fent . . . !
Drága Édesanyám szüleim. . . . :
Az életünk tele van csodákkal, csak sokszor nem vesszük észre, vagy nem figyelünk oda kellőképpen és elmegyünk mellettük. . . Ez is egy ilyen kis csoda volt, amit a temetőben édesanyám és a nagyszüleim fejfája előtt éltem meg, néhány nappal ezelőtt, mikor szokásom szerint mentem újragyújtani a még megmaradt kis csonk gyertyát, hogy közben emlékeimben veletek legyek, beszélgessek hozzátok, mint mindig, amikor kimegyek a temetőbe. Dél felé járt az idő, mikor kiértem, leültem a fejfa mögé és meggyújtottam a két gyertyacsonkot, ami még maradt, közben elmondtam az imádságom és néztem szomorúan, amint ég a két gyertya lángja. Az egyik nemsokára el is égett, elaludt a láng, míg a mellette lévő még égett. . . arra gondoltam, hogy az ember élete is egy ilyen kis láng, ami egyszer kialszik sokszor váratlanul, mikor nem számítanák rá. A másik kis láng még égett és csak néztem, hogyan fogy el. . . lassan, már alig volt viasz a kanóc körül de védtem a szélfuvallattól , hogy minél tovább égjen. Többször úgy tűnt már- már elalszik, de mégse. . . égett hősiesen tovább, pedig már úgy tűnt, a kanóc üresen áll viasz nélkül és mégis ég. Az jutott eszembe, hogy a drága Szüleim szeretete is még haláluk után is körülöttünk van, ég, melegít, világit, pedig a test már régen kihűlt. . . így a gyertya lángja is túlélte a testet, égett így hihetetlenül sokáig. Néztem az órát és már eltelt egy óra is mióta kiértem és még most sem aludt el. Gondolatban veletek beszélgettem, azt sugalltátok, hogy örökkön örökké velem- velünk lesztek, még ha nem is fizikailag de a szellemi síkon. Erre felálltam és gondoltam mire elindulok kialszik a lángocska, kihúztam közben pár gazt elrendeztem a virágokat a vázában, még álldogáltam egy kicsit, de a gyertya csak nem aludt el. Így hát azzal a gondolattal, hogy örökké ég, mint édesanyám és édesapám szerető szívei, elbúcsúztam Tőletek megköszönve minden jót, amit tőletek kaptam- kaptunk, a nehéz gyermekkorunk forgatagában. Béke poraitokra, az ÚR vigyázza ott fent minden lépteiteket! A gyertya meg sokáig éghetett. . .
Szerető fiad. . : Jóska
Nézem a gyertyák apró lángját, szemeimben könny csillog árván. Könnyeim fátylán át, látom kedves arcodat. Itt vagy Édesanyám, akit szerettem, Ajkad néma, nézel szótlanul, ölelne karod, de nem mozdul. Látod könnyeim, szomorú arcomon, már nem tudod, mi a fájdalom. Csak remélni merem, jó helyen vagy, angyalok vigyázzák örök álmodat.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezöknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsöség mindörökké.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
