Ruttkai Éva (született: Russ Éva, Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27. ) Kossuth- díjas és kétszeres Jászai Mari- díjas magyar színésznő, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze. Ruttkai Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa.

Ruttkai Évát Russ vezetéknévvel anyakönyvezték, a későbbiekben mindenki által ismert nevét Lakner Artúrtól kapta. Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner- féle gyermekszínházb an egymondatos szerepével: „Parancso lj velem, Tündérkirálynő! ”. A színészmestersé gre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházb an olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz. ”

1945- ben egy szavalattal lépett fel a Zeneakadémián, ahol felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal később Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyére beugorva) .

1948- tól 1951- ig a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, úgy gondolta: „szüksége m van tanulásra, tapasztalásra, hogyan kell például verses darabot játszani, hogyan kell sokfélét játszani” . ^[1] Együtt játszott többek között Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal, Ladomerszky Margittal, Olty Magdával. Ekkor szerettek egymásba Gábor Miklóssal (a kor ünnepelt színészével) , akivel 1950- ben összeházasodtak , és két évvel később megszületett lányuk: Júlia.

1951- ben visszatért a Vígszínházhoz (akkor hivatalosan a Magyar Néphadsereg Színháza) , amelynek haláláig tagja is maradt.

1960- ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezés ében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…” . ^[1]

Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában 1986. április 24- én.

Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv- játékban szerepelt.

Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található, gránit síremlékét Nagy István János szobrászművész készítette. ^[2]

2002- től – Anna Karenina szerepében megörökítve – egész alakos bronzszobor őrzi emlékét a Nemzeti Színház szoborparkjában