Született: 1924. 09. 10. Nagyecsed

Elhunyt: 2011. 07. 02. Budapest

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,  
s azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

Ki volt Ő, aki elment közülünk?
Sustyák Sándorné, Zám Ilona szül.   1924. 09. 10- én, és 7 testvérével szegény, de egymást szerető családban nevelkedett.
Végtelenül  jólelkű, melegszívű, kedves, érzékeny asszony volt. Mindenkinek önzetlenül segített, akinek szüksége volt rá.
Férjével több mint 64 éve, 1946. 10. 12- én kötött házasságot, melyből  4 gyermekük született (Magdolna, Ilona, Margit és Sándor) . Férjének hugát is lányaként nevelte.
Házasságuk 50. évfordulóján templomi szertartás keretében megerősítették egymás iránti szeretetüket.
Megértő,   hűséges feleség,   gyermekeiért aggódó, gondos édesanya, 9 unokájának, 3 dédunokájának szerető nagymamája, megbízható testvér, nagynéni, keresztanya, jó barát és jó szomszéd volt. Sokaknak szerzett örömöt környezetében. Bármikor lehetett számítani rá.
Ő volt a családban az összetartó erő.   Szívén viselte a rokoni  kapcsolatok fenntartását.
Akkor volt boldog, ha szerettei körülötte voltak. Sokat vigyázott az unokákra  és rengeteg  közös élményben volt részük. Őszintén tudott szeretni, és Őt is szerette aki ismerte.
Abban a szellemben nevelte gyermekeit, unokáit, hogy a családi összetartás, az egymás iránti szeretet, mások elfogadása, egymás tisztelete mennyire fontos az életben.
Sokat dolgozott családjáért, csak nyugdíjas éveiben tudott férjével egy kicsit utazgatni.
A keresztrejtvény volt a hobbija, mely az utóbbi hónapokban megjelenő fájdalmakat  tette  elviselhetőbbé számára.
Több hónapos betegség után  szíve (86. évesen, 2011. 07. 02- án) megszünt dobogni.
Hiányozni fog, de nem tűnik el nyomtalanul.
A Karácsonyok, az együtt töltött családi ünnepek mindig emlékezetesek maradnak.
Elmenetele nagy űrt és fájdalmat hagyott.

Búcsúzik Tőle szerető férje, gyermekei és családjaik, unokái és dédunokái, testvérei, unokatestvérei, keresztgyerekei , menye, közeli és távolabbi rokonai, barátai és azok családja, nászasszonyai, szomszédai, nyugdíjas társai, közeli és távoli ismerősei.
Ezzel az idézettel búcsúzik családja:  „Szíved pihen, a miénk vérzik,  a fájdalmat csak az élők érzik. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok! ”