Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szívárványnak.
Megnyugvásom a tiszta , csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén , vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom
A holtom után ne keressetek ,
Leszek sehol- és mindenütt leszek