Egyszer volt, hol nem volt,

volt egyszer egy férfi.

Talpa lenn a földön,

de az eget nézi.



Behunyta kék szemét

hogy úgy keresse álmát,

nem hagyta hogy tapossák

élete virágát.



Most talpa fenn az égen,

s lefelé bámul,

könny hull a szeméből,

és bánat homlokáról.



Nézi azt, mit átélt,

mit elvettek tőle,

azt, amiért vágyik,

de már nem kaphat belőle.



Jönne ő ha tudna,

de az út zárva áll,

csak az láthatja őt,

aki épp arra jár.



Nem hallja a szót,

nincs mi hozzá eljuthat,

csak az emléktől mosolygó

keserű gondolat.



Álmodban eljő, betakar,

csókot ad neked,

s üzeni egy érzés,

hogy itt van még neked.