“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.


Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk. ”


Most égi autópályán tartod az iramot, szabad lettél,
mint a madár, mert nincs sebesség határ!
A  mennyország vár, s Te hajtasz tovább. . . .
Égi szervízekben dolgozol már,
törött hondák és hondák,
régi motoros cimborák.
De mind kik ittmaradtunk,
hiányodat látjuk,
s a felhőkre nézve
néha Rólad álmodunk.
Égi motoros menj hát utadra,
s fentről vigyázz barátaidra! ! !



Nyugodj békében! ! !