Ha porba írunk valamit, elfújja a szél.
Ha szívünkbe írjuk, örökké él.
Én szívembe véstem egy szót s egy nevet,
A szó szeretlek a, a név a tied! ! !

Van az emberi szívnek egy halk szavú és előkelő vendége néha, az Emlékezés. ”

A kép hallgat, az emlék mesél,
Emlék nélkül- e kép semmit sem ér,
Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,
Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK.