A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1367 látogató és 25 gyertyagyújtó van itt,
akik 26 személyért átlagosan 19 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Stefán András Mihály (Apu, Stefi) oldala
Tölts fel Te is képet a képgalériájába gyertyagyújtás Új gyertya gyújtása gyertyái Gyertyái (95 db)



Született: 1955. 06. 09.

Elhunyt: 2011. 02. 15.


Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.



Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.



Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.


Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.


De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.


Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!


 




A
A Világ legszerethetőbb , legodaadóbb Férje, Édesapája, Nagypapája, aki váratlanul, tragikus hirtelenséggel ment el. . . . Hiányát senki és semmi nem pótolhatja soha. . .

Hirtelen halála mindenkit megdöbbentett, nagyon sokan szerették, mert egy kivételes ember volt!
Bárki bizalommal fordulhatott Hozzá, hatalmas szíve volt, mindenkinek csak segített! Lelkiismeretes, munkáját odaadással végző, intelligens emberként élte az életét, míg a szörnyű halál el nem ragadta tőlünk. . . . .
Hiánya SOHA BE NEM GYÓGYULÓ SEBKÉNT MARDOSSA SZÍVÜNKET. . . . .

CSAK A VISZONTLÁTÁS LEHET RÁ A GYÓGYÍR. . . . . . . . . :' ( :' (

 


Az élet elviselhetetlen lett Nélküled, NAGYON SZERETÜNK, NAGYON HIÁNYZOL! ! !
Nyugodj békében, reméljük, hogy jó helyen vagy már, mert Te a jónál is sokkal jobbat érdemelsz! ! ! !

Vigaszt nem, de talán egy halvány reménys ugarat adnak a következő sorok:

" Ne állj zokogva síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogá s a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen költöző madár szavában, de én
Vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva a síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.

Kövesd a szivárvány nyomát, menj a szép énekszó után,
S meglátod, egyszeribe szép lesz a világ.
A legsötétebb ködből is van kiút, ha követed a szivárvány nyomát.

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. "

Ha még szólhatnál hozzánk, talán ezt mondanád:

" Az Élet annyi szépet adott nekem.
Mind ! - kulcsra zártam, s most magammal viszem,
Hogy odafenn ! - mint suttogó szél,
örökké velem lüktessen.
Fogadjátok el, hogy nekem az
Angyalok között van a holnapom !
- cserébe nektek -
Itt e földön minden szeretetem odaadom.
Szívemben – elrejtve lapult - egy drágakő,
fehér fényét szórva,
E drágakövet most már Ti őrizzétek,
fehér fényét pedig , visszaadom az ember Teremtőjének,
hogy emlékeinket szivárványhíddá formálja,
melynek egyik végén én állok, s majd vigyázok Rátok.
S csak szólnotok kell ! –rajta mindig hazatalálok.
Ha most lelkemnek karja lenne
egyszerre benneteket átölelne,
Ha most lelkemnek karja lenne
utoljára egy simogatást küldene,
Ha most lelkemnek karja lenne
arcokról a könnyeket törölném. . . "



A VISZONTLÁTÁS REMÉNYÉBEN:


ISTEN VELED! :`(


 


 



Első gyertya meggyújtva: 2011. 02. 24.
Gyújtotta: lányod:Rita
lányod:Rita
lányod:Rita

95 gyertya ég az eddig gyújtott 97262 közül.
 
Az oldal szerkesztése Az oldal szerkesztése
 
üzenet Az oldal létrehozója nem kíván üzeneteket kapni
 
gyertyagyújtás elküldése Elküldöm egy ismerősömnek
 
Új gyertya gyújtása Új gyertya gyújtása
 
Gyertyái Gyertyái (95 db)
 
Gyertyái a térképen Gyertyái a térképen



Megosztás közösségi oldalakon: QR kód QR kód


Megosztás egyéb weboldalakon: megnyitásához kattints ide