Elhunyt: 2010. 12. 16. Budapest

Téged látlak a felkelő napban,
a Te hangodat hallom egy csöndes madárdalban.
Téged látlak egy távoli hegyben,
egy fényes napsugárban, egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél, mit felkap a szél,
Te vagy a szél, mi az arcomhoz ér.
Ott vagy egy dalban, egy névben, egy hangban,
hallak a csöndben, hallak a zajban.
Mindig Téged látlak, mikor felnyílik szemem,
s ha álomba merülök, újra Te vagy velem. Mindig közel vagy, mégis oly távol,
én tudom egyedül, mennyire hiányzol!

Álmodj szépet Drága Mamikám!

. . . " Könnyek hullnak a mennyből,
most igazán sírnak a fák,
nem tudom, hol keresselek,
nem tudom, hol találok Rád.

Egyre csak lesem a néma,
láthatatlan jeleket,
nem értem, hogy mindaz, ami voltál
most egyszerre hol lehet. . . "